A magyar név hátha megint szép lesz – legalábbis néhány párhuzamos világegyetemben. Ma van a születésnapom, szóval semmi szakma, jöjjön inkább néhány meglepő és mulatságos (igazi és kép)regény, hátha Ti is kedvet kaptok az elolvasásukhoz!

Tervezgetem egy ideje ezt a posztot, már korábban összeraktam a listát, az adta a végső lökést, hogy végre lett időm (haha) elolvasni az eddig kimaradt könyveket. Nagy sci-fi rajongó vagyok (filmklub, anyone?), mindig szerettem a disztópiákat, és az alábbi történeteknek azért örülök nagyon, mert egytől egyig magyar témájúak. No meg azért, mert mindegyik megfogalmaz egy-egy véleményt arról, másképp alakulna-e az ország / a nép sorsa, ha más viszonyok közé kerülnénk, vagy teljesen mindegy, és úgysem tudnánk átlépni az árnyékunkat.

Budapest protokoll

A Budapest protokoll politikai krimi egy Magyarországon teljesen ismeretlen író tollából, akiről többen azt gondolják, nem is létezik, a név csak (írói) álnév. Pedig Adam LeBor egy nagyon is valódi brit újságíró, Kelet-Európa- és Közel-Kelet-specialista, aki többek között a szocializmus összeomlásáról tudósított. Ez az első regénye, és elég jól kezdődik: egy összeesküvés-elmélettel indít, ami szerint a náci Németország az EU révén születne újjá. A cselekmény a rendszerváltás utáni Budapesten folytatódik, és ijesztően pontos előrejelzést ad arról a korrupciótól a fajgyűlölő szélsőjobbig terjedő magyar valóságról, amit az utóbbi időben mi is alaposan megismerhettünk. Durva egy látlelet: néhol naiv, de kívülről néz bennünket, és olyan dolgokat is észrevesz, amiket mi nem.

Egyenlítői Magyar Afrika

A borító hibátlan: ébenfekete férfi nyakában pirospaprika-füzér. (Apró dizájnbeli hiányosság: a zsinór hiányzik.) A regény alaphelyzete a legjobb antiutópiákat idézi: a tengelyhatalmak megnyerték a második világháborút, Magyarország mint hű szövetséges afrikai gyarmatokat kapott az egyenlítő környékén. Itt él a főhős is, a könyv az ő meglehetősen hosszúra nyúlt önéletrajza, amit egy állásinterjúra ad be. Gyökértelen kalandor, két világ között lebeg: idegen tőle a távoli, fatornyos-romantikus Magyarország, ugyanakkor semmi hasznát nem veszi hagyományainak, kultúrájának, nyelvének Afrikában. Története érdekes, de alapvetően szomorú, mert azt sugallja: teljesen mindegy, győztesek vagy vesztesek vagyunk-e, mi magyarok nem tudunk kibújni a bőrünkből.

Feljövök érted a város alól

Ez a regény a legjobb példa arra, amikor a modern nyugati disztópiát mai magyar összetevőkkel bolondítja meg a szerző. Először is, egy alternatív, nem túl sikerült jövőben játszódik, ahol a Duna mentén kettészakadt Budapesten vallási fanatikusok és maffiózók harcolnak egymás ellen. Másodszor pedig a cím és minden egyes fejezet címe egy-egy nyolcvanas évekbeli underground (és néha overground) sláger címe – how cool is that? Az eredmény érdekes, jól fogyasztható, de talán kicsit túlságosan is nemzetközi, amivel kevésbé tudunk azonosulni. De mindenképpen érdemes elolvasni!

Kukoricza

Na, ez viszont hibátlan: keresztezzük a János vitézt a Brazillal, a Bourne-filmekkel és Hitchcockkal, és valami ilyesmit kapunk. Itt szinte mindent sikerült érdekesen átértelmezni, nem érzem öncélúnak az új Ilust, a huszárokat, a juhokat (plüssök?), az óriásokról, a francia király lányáról és Tündérországról már nem is beszélve. A cselekmény száguld előre (bár pár százalékot azért lehetett volna vágni), és filmként is el tudnám képzelni az egészet. Persze csak miután végre moziba került a magyar irodalom leglátványosabb, leginkább megfilmesítésért kiáltó műve, a Toldi. Oh wait… 😦

A szivarhajó utolsó útja

Már megint megnyertünk (illetve nem buktunk el) valamit, ezúttal az 1948-49-es forradalmat és szabadságharcot, és ezáltal, hogy Torda táltost idézzem, “valóra válik a Dunamenti Köztársaság” (pontosabban Konföderáció). Persze ettől még nincs minden rendben, szerb szeparatisták és más idegen hatalmak törnek az új államszövetségre. Igen, ahogy a borítóról is látszik, ez egy ifjúsági 007-es regény Verne stílusában, főszerepben Kossuth unokája, akit csinos Bond-lányok segítenek harcában. Leginkább Kondor Vilmos Szent Korona-trilógiájára hasonlít, plusz egy kis steampunk beütés, mínusz a pontos korrajz. De attól még szórakoztató.

Támadás az űrből!

Repülő csészealjakon érkező idegen civilizáció támadja meg a Földet, pontosabban (ahogy azt Hollywood olyan jól megtanította nekünk) az Egyesült Államok nagyvárosait. Az amerikai hadsereg már az első összecsapás során vereséget szenved, pedig az ellenség nem is vet be komoly erőket. Az USA vezetése kétségbeesetten, kapkodva készül a döntő csatára, amikor egy hírszerzői jelentésből kiderül: egy jelentéktelen kis közép-európai ország olyan fegyverrel rendelkezik, ami alkalmas lehet az idegenek legyőzésére. Hirtelen fordul a kocka, Magyarország megmondóemberi szerepbe kerül, és Navy SEAL-katonák viszik a parízeres zsömlét pizzát az új hősöknek. Ez az önmagát egy percre sem komolyan vevő regény mintha a magyar kisebbrendűségi érzés színtiszta kivetülése lenne – de nagyon vicces!

Café Postnuclear

Oké, szóval ez egy képregény, de tökéletesen beleillik a felsorolásba. Az alaphelyzet a Mad Max óta ismert: megvolt a harmadik világháború, a hagyományos társadalmi berendezkedés, gazdaság, rendfenntartás, és így tovább felbomlott, az új idők posztmodern hőse az igazságosztó országúti vándor. De itt Orion-pólót visel, Skodával rója a kilométereket, rozsdás Barkasok és összeomlóban lévő Áfor-kutak között próbálja megérni a holnapot. Koppintás, és a magyar díszleteknek nincs igazából funkciója, de hatásos a kivitelezés, és tényleg – miért ne játszódhatna egy ilyen sztori a Balaton-felvidéken?

Kittenberger – Fabriqué en Belgique

Egy újabb képregény, steampunk ígérettel, és érdekes szereposztással. Kittenberger Kálmán, a híres vadász itt Indiana Jones magyar változata, két segítője pedig Baka és Ács, akik a Pál utca fiúk-beli Boka János és Áts Feri alteregói – ők teljesítenek egy titkos és veszélyes megbízást a Kongói Szabadállamban. A stílus egyszerre hasonlít Rejtőéhez és különbözik attól. Izgalmas és jól van megrajzolva, remélem, lesz folytatása!