Na jó, igazából huszonhárom, csak akkor nem jönne ki ilyen jól a rím. Íme a száraz tények rövid összefoglalása és az érzelgős búcsú. Tervezek egy hosszabb visszatekintést is Így neveld a multidat címmel, de az egy önálló poszt lesz néhány nap múlva.

Álláshalmozás és Fekete Február

A Microsoftban nagyon gyakori, hogy az ember több szerepet is betölt, rajtam egyszerre négy sapka volt az elmúlt időszakban:

• Eredetileg Principal Technical Evangelist voltam (evangélista = a jó hír hozója!), ami alapvetően szakmai feladat, nyilvános szereplésből és fejlesztőpartnerek támogatásából áll.
• Nem hivatalosan már évek óta betöltöttem a Partner Business Evangelist szerepét is, ez üzleti feladat, és a Microsoft stratégiai technológiáira (elsősorban a felhőre) építő kiemelt fejlesztőpartnerek felfedezéséről és sikerre viteléről szól.
• Kb. fél éve megszűnt a TE pozíció (a feladat nem!), onnantól megbízott Technical Evangelist Managerként is tevékenykedtem, ami az evangélisták munkájának tervezését, koordinálását jelenti, plusz a leányvállalat szoftverfejlesztő partnerekkel (ISV-kkel) kapcsolatos tevékenységeinek összehangolását.
• Egyben én voltam a de facto vezetője a Developer eXperience (DX) nevű szervezetnek is, ideértve a napi működés tervezését, szervezését, értékelését és az összes adminisztratív feladatot.

Február 6-án az ügyvezető igazgatónő közölte velem, hogy nem véglegesítenek Technical Evangelist Managerként, az eredeti TE pozíció pedig nincs többé. Egy hetet kaptam, hogy lezárjam minden futó projektemet. Ebből végül egy előre betervezett szabadság miatt nyolc nap lett, február 15-én pakoltam ki a szekrényemből – nem az amerikai filmekben megszokott kartondobozba, hanem egy húzogatós bőröndbe.

(Nem annyira) Fun fact, hogy tágabb családomban két másik személlyel nagyon hasonló dolog történt februárban.

Szentimentális rock and roll

Amikor az utolsó Microsoft-munkanapom estéjén kis családi segítséggel megittam, ami az otthoni Taliskerből maradt, elgondolkoztam, milyen zene is illene a pillanathoz. Először nyilván (ugye, Bea? :-)) erre gondoltam:

Tetszett a szöveg szimbolikája: egy vörösruhás, szépségkirálynő-frizurás nő azt kéri, csókoljam meg erősen, mielőtt elmegyek, és biztosít róla, hogy én vagyok a legjobb. Hiszen hihetetlen, milyen búcsúleveleket kaptam a kollégáimtól (na jó, mínusz a csókra való felkérés). De végül elvetettem, mert túlságosan ideális képet festett a dologról, és különben is, hol van még a nyár. Helyette egyik örök Neue Deutsche Welle-kedvencemet, a Trio-t választottam. Indítsátok el, hadd szóljon, de mivel a videóban nem történik semmi, a szöveg viszont fontos, inkább görgessetek lejjebb a folytatáshoz!

Megafonba ordibált német táncmulatság-instrukciókkal kezdődik:

“Most pedig jöjjön egy kis lebegés
Jó hangulat
A hölgyek a belső körben
Az urak a külső körben
Ellenkező irányban
Indulj – fox!”
– gondolom, foxtrott.

Aztán egy szürreális átkötéssel folytatódik:

“És a majom a zászlórúd köré tekerte a farkát
Hogy megmutassa a segglyukát, egy-két-há”

Végül jön a fanyar humorú lényeg – na, ez már tényleg szólhatna a Microsoftról és rólam is:

“Megtört szívek neked és nekem

Szerintem egyetértünk
A bulinak vége, ez tisztán látszik
Megtört szívek neked és nekem

Miért maradnánk?
Tudod, hogy jobb, ha elválnak útjaink
Megtört szívek neked és nekem

Mindent megtettünk, amit tudtunk
De túl sok a múlt és túl kevés a jövő
Megtört szívek neked és nekem

Ne sírj
Csak adj egy búcsúcsókot
Megtört szívek neked és nekem

Annyi hibát követtünk el
Azóta rájöttünk, de már túl késő
Megtört szívek neked és nekem

Ne sírj
Csak adj egy búcsúcsókot
Te is tudod, miért

Megtört szívek”

Merre tovább?

Ahogy belső búcsúlevelemben is írtam, minden rendben lesz velem. Nem így képzeltem a Microsoft-karrierem lezárását, de fel fogom dolgozni. Fontos megkülönböztetni a “nagy” Microsofttal, a magyar Microsoftban dolgozó emberekkel, illetve a leányvállalat vezetésével kapcsolatos érzéseimet – nekem csak ez utóbbi okozott csalódást.

Fontos, hogy a helyükön kezeljük a dolgokat. Ami engem illet, régóta tudom, és a családom is megerősített benne, hogy bármekkora intellektuális izgalmat is okozzon a munka egy Microsoft jellegű informatikai világhatalomnál, és bármilyen hosszú részét is tette ki az életemnek, ez azért nem maga az élet. Ahogy ez a régi egéralátét mondja:

“Száz év múlva nem számít majd, mennyi volt a számlaegyenlegem, milyen házban éltem, milyen kocsit vezettem – de a világ más lehet, mert fontos voltam egy gyermek életében.”

Most elsősorban pihenni, tanulni és olvasni fogok, de van néhány alkalmazás- és szolgáltatásötletem is, azokat kidolgozom, és megpróbálom felmérni, működhetnének-e a magyar és a nemzetközi piacon. Figyeljétek ezt a blogot, itt adok majd hírt magamról.